„Hihetetlen, mi lett vele? Sarka Kata lefogyott! Sarka Kata, ahogy még sosem láttad! Sarka Kata megdöbbentő kijelentése! Hajdú felesége megint villantott. Sarka Kata kikerekedett! Sarka Katát támadják! Vajon mit tervez Sarka Kata? Nem tudja már, mit csináljon: Sarka Kata fittnesz-versenyző lett! Sarka Kata csak bronzérmes! Katát ketten is megelőzték! Nem sikerült az arany Sarka Katának!"
„Hihetetlen, mi lett vele? Sarka Kata lefogyott! Sarka Kata, ahogy még sosem láttad! Sarka Kata megdöbbentő kijelentése! Hajdú felesége megint villantott. Sarka Kata kikerekedett! Sarka Katát támadják! Vajon mit tervez Sarka Kata? Nem tudja már, mit csináljon: Sarka Kata fittnesz-versenyző lett! Sarka Kata csak bronzérmes! Katát ketten is megelőzték! Nem sikerült az arany Sarka Katának!"
Egyre gyakrabban foglalkoztatott a gondolat: blogot írok. Hiába a hosszú évek kiképzése, a szinte mindennapos tapasztalatok, képtelenség megszokni a fentihez hasonló címeket. Cikkek, beszámolók, vélemények tucatjai jelennek meg nap mint nap, amelyeknek az alapja általában csak egy kép, vagy egy mondat, ami köré egy hatalmas, habos történetet kerekítenek.
Ha túl sokat mutatok magamból, az a hír, ha keveset, akkor az. Ha gyerekekkel látnak, akkor naplopó vagyok, ha nélkülük, akkor hanyagolom őket. Őrület, igaz?
Pedig, ha tehettem volna, ha anyaként, dolgozó nőként, háziasszonyként és feleségként lenne elég időm rá, akkor nem csak a mindennapok egy-egy fényképes szeletét osztanám meg a világgal, hanem azokat a gondolatokat is, amelyek egy-egy helyzetben, vagy éppenk egy hír kapcsán az eszembe jutnak. De lássuk be, erre ideje talán senkinek nincs a mai világban. Mégis, hoztam egy döntést. Ezentúl hetente egyszer, minden héten pénteken megosztom veletek azokat a gondolataimat, amelyek az adott héten a leginkább foglalkoztattak, vagy éppen abban a pillanatban futkároznak a fejemben, amikor a billentyűzet elé ülök.
Így talán kicsit többet tudhattok majd meg rólam, Sarka Katáról, és így tényleg nem csak egy fotó és egy hangzatos cím alapján kell majd ítélkeznetek rólam és felettem.
Ugyanakkor őszintén remélem, hogy ti, akik valóban kíváncsiak vagytok rám, megosztjátok majd a ti élményeiteket, gondolataitokat is majd velem. Gyereknevelés, házimunka, családi programok, egészséges táplálkozás, sport, és megannyi probléma, öröm és bánat, amelyek nélkül az élet, a Nők élete unalmas, már-már felesleges lenne.
Én készen állok! Remélem, ti is! És őszintén remélem, hogy ez a napló legalább annyi örömöt, tanulságot, hasznos tanácsot tartogat majd a számomra, mint amennyit nektek!