A természetes melegvízű forrásokban évezredek óta szívesen fürdőznek az emberek, és a világ szinte minden táján kialakult valamilyen fürdőkultúra, vagy ahhoz hasonló. A tisztálkodáson kívül ezeknek a helyeknek ugyanis gyógyító, relaxáló hatása is van.
Japánban számos vulkáni eredetű termálfürdő található, ezek közelében épültek az úgynevezett onsenek (melyek a forrást és fürdőt egyaránt jelzik). Az onsenek lehetnek beltériek vagy kültériek, épülhet melléjük szálloda is. Gyakori, hogy egy onsenben több medence is található, mindegyikben másmilyen összetételű, hőmérsékletű vízzel.
A gyógyvizeket a japánok reumatikus panaszok, bőrproblémák kezelésére, fájdalomcsillapításra, a szervezet megerősítésére használják, vagy csak szívesen ejtőznek benne.
Az onsennek különleges etikettje van: mielőtt belépünk a medencébe, nagyon alaposan meg kell tisztálkodni, és a szappanmaradványokat is teljesen le kell mosnunk a testünkről. A hagyományos onsenekben meztelenül merülnek a vízbe, csak a legmodernebb helyeken engedélyezett a fürdőruha.
Sok helyen a férfiak és a nők együtt fürdőznek. A vendégek kis törülközőket visznek magukkal, amellyel eltakarhatják magukat, de ezzel törölgethetik a testüket is a vízben. Mivel tilos a fürdő vizébe belemártani a törülközőt, sokan összehajtogatva a fejük tetejére teszik azt. Az onsenekbe nem mehetnek be tetovált bőrűek, a tetoválás Japánban ugyanis a jakuzákra, vagyis a szervezett bűnözés köreibe tartozókra jellemző.
A törökfürdő, vagyis a hammam erősen kötődik az iszlám kultúrához, hiszen a fürdőzés alapjai az iszlám rituális tisztálkodási előírásaira vezethetőek vissza. A törökfürdő különlegessége a több teremben, illetve a meleg, gyakran igen párás levegőben rejlik. A fürdőkben egyik teremből a másikba meghatározott sorrendben kell átmenni, egyre melegebb részből langyosba, hidegbe jutnak. A forró és nedves, gőzölgő termekben alaposan megizzadhatnak a vendégek, majd fokozatosan lehűtik a testüket, és a langyos, kellemes klímájú vízben relaxálhatnak is.
A törökfürdők hagyományosan nem koedukáltak, a férfiak és a nők külön fürdőket (vagy ugyanazt a fürdőt, de különböző napokon) vehetnek igénybe. A törökfürdő a társadalmi érintkezés helye is egyben, és sok fürdőben különböző szépészeti szolgáltatásokat is igénybe lehet venni, például testradírozást, testpakolásokat, masszírozást.
A banya Oroszországban, illetve Kelet-Európában elterjedt fürdőház, mely a gyógyfürdők és a szaunák szolgáltatásait egyesítheti. Legközelebbi rokona a hagyományos finn szauna, de annál nagyobb benne a páratartalom. A banya lehet egészen kicsi, egyetlen helyiségből álló (sőt, léteznek ideiglenes, sátorból és fadarabokból összerakott banyák is, amelyeket a túrázók használnak), de olyanok is, amelyek több teremből állnak.
A banyában való belépés előtt alaposan lezuhanyoznak, utána lépnek be a fa padokkal berendezett terembe, melyet egészen forróra fűtenek fel és akkor öntenek vizet a forró kövekre, mikor már minden vendég megérkezett. A banyában gyakori, hogy leveles faágakkal, például nyír- vagy eukaliptuszkötegekkel ütögetik, masszírozzák magukat, ez ugyanis növeli a vérkeringést és fokozza az izzadás jótékony hatásait.
A hagyományos rituálé szerint, miután alaposan megizzadtak, hideg vízben megmártóznak a vendégek, így felfrissítik magukat és az immunrendszerüket is erősítik. A mártózás történhet medencében, természetes vízben, például tóban vagy folyóban is, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen meghempergőznek a hóban. Ezt - vagyis az izzadás-lehűtés rituáléját - többször is megismételhetik.
A banyában, más gyógyfürdőkkel ellentétben gyakran esznek, isznak és alkoholt is fogyasztanak.