Csontritkulás a szoptatástól 27 évesen?

A súlyos és nem múló derékfájás azonban egy olyan, viszonylag ritka szindrómának a részjelensége is lehet, amiről talán még nem sokan hallottunk. Ez a terhességhez és szoptatáshoz köthető csontritkulás – amely többnyire átmeneti, de ha nem ismerik fel, akár súlyos következményekkel is járhat. Zsófi, egy kétéves kislány anyukája esetében sem sokon múlt, de végül szerencsére sikerült rájönni a tünetei mögött álló betegségre, és beleegyezett, hogy megossza velünk történetét - írja a Dívány.

„Az egész szülés után másfél hónappal kezdődött. Ekkor szép fokozatosan elkezdett fájni a derekam, míg pár héten belül már annyira rémes volt, hogy fel sem tudtam emelni a kisbabámat.” – meséli Zsófi. - Sok mindent kipróbáltam, semmi sem segített. Aztán az elvégeztetett MR vizsgálat (magán, mert az államira sokat kell várni) szerint 3 csigolyámat érte fraktúra, azaz törés, és a mélyizomzatom is nagyon gyenge. Azt a javaslatot kaptam, hogy kezdjek gyógytornázni a mélyizmok megerősítése révén. Sajnos azonban a szervezetem erre még nem volt kész, és az állapotom súlyosbodott, olyan fájdalmas görcseim lettek, mintha kettéroppantottak volna a gerincemnél. Kórházba kerültem, ahol kiderült, hogy csontritkulásom van. Fájdalomcsillapítókat és korzettet kaptam 12 hétre.

Aztán nagyon lassan, hétről hétre fokozatosan, miután korzettet kezdtem viselni egyre jobb lett. Amíg gyógyszereket szedtem, minden nap kb 5-6-szor fejtem a mellem, hogy ne apadjon el, mert az orvosok azt mondták, fontos a szoptatás. Aztán amikor folytathattam volna, a gyermekem már nem akart szopizni, így még egy hónapig fejve kapott anyatejet.

Sajnos azonban, ahogy már nem csak a fájdalommal tudtam foglalkozni, kiderült, hogy egyszerűen senki nem hajlandó kezelni. Voltam megannyi orvosnál, de semmi. Mért is nem foglalkozott senki azzal, hogy 27 évesen csontritkulásom van? Végül 11 hónappal a szülés után találtam egy endokrinológust, aki komolyan vett. Azóta jó kezekben érzem magam. Kiderült egy autoimmun pajzsmirigy betegségem is, ami indikátora lehet a csontritkulásnak. Szerencsére más probléma nincs.

Nemrég rátaláltam egy nemzetközi közösségre, ahol hasonló sorsú nők segítik egymást. Sokakat félrediagnosztizáltak vagy félrekezeltek az elején, növelve ezzel a problémát. Azóta megtudtam, hogy Amerikában létezik a fogalom, hogy szülés és szoptatás miatti csontritkulás (PLO), amit itthon nem említett nekem senki, sőt, biztattak a dokik, hogy szoptassak.

Nagyon ritka ez a betegség, de létezik, és azt az időszakot nehezíti meg, aminek egyébként csodálatosnak kéne lennie, az első hónapokat, a szoptatást, az ölelést és hordozást... Mi, csontritkulásos anyák hónapokig nem tudjuk felvenni a kisbabánkat.”

A PLO, azaz terhességhez és szoptatáshoz köthető csontritkulás (pregnancy and lactation-associated osteoporosis) valóban ritka betegség, a csontritkulás általában idős korban, a menopauza után fordul elő. Az első, terhességgel összefüggő esetet 1948-ban írták le, azóta száznál alig több eset jelent meg a szakirodalomban (persze, a valós esetek száma ennél több lehet, csak nem minden orvos írt szakcikket a betegéről). A betegség okai között a csontok épségéhez szükséges kálcium és D-vitamin megváltozott anyagcseréje szerepel, de ezenfelül egyéb kóroki tényezők is fennállhatnak.

A terhesség alatt megnő a nők kalciumigénye, mert a normál kalciumigényünk mellett plusz kalcium szükséges a magzat csontjainak felépüléséhez: a harmadik trimeszterben csak a magzatnak napi 200-250 mg kalciumra van szüksége naponta. A női szervezet alkalmazkodik ehhez, ugyanis a terhesség alatt jobb hatásfokkal szívódik fel a kalcium a bélből: kétszer annyi kalcium szívódik fel a táplálékból bevitt anyagból, mint nem terhesen.

A szoptatás során az anyatejbe kiválasztódó kalciummennyiség miatt nő meg az anyai szervezet kálciumigénye, az újszülött babáknak napi minimum 300 mg kell, amit az anyatejből kapnak meg. Ekkor azonban az anya szervezete már máshogy reagál a megnövekedett kálciumigényre: a bélben a kétszeres hatékonyságú felszívódás megszűnik, és visszatér az átlagoshoz, ugyanakkor a vizelettel valamivel kevesebb kálcium választódik ki (így több marad az anyatejbe). Emellett azonban, az alacsony ösztrogénszintnek és egyéb hormonális változásoknak köszönhetően az anyai szervezetben megnő a csontlebomlás mértéke, azaz az anya saját csontjaiból is „elvesz” némi kálciumot, ami aztán az anyatejbe, majd a baba csontjaiba kerül.

Ez rémesen hangzik, de alapesetben semmiféle problémát nem okoz: a szoptatás alatt akár 5-14 százalékkal is csökken az anyák csontsűrűsége, a szoptatás végeztével pedig szép lassan visszaépül, kb. havi 2 százalékos növekedéssel, néhány hónap alatt. Azaz a szoptatás ugyan okoz enyhe, átmeneti csontritkulást, de a szervezet ezt saját maga kijavítja és ha minden jól megy, akkor észre sem vesszük.

A csontok egészségéhez a kalcium mellett még D-vitamin is szükséges: a terhesség alatti D-vitaminhiány veszélyeztetheti a baba csontjainak épségét, a születés után pedig D-vitaminpótlás szükséges. Ugyanakkor, bármilyen meglepő, de az anya csontjainak épsége és a D-vitamin vagy a kalciumbevitel között igen kevés összefüggést találtak a kutatók: a súlyos hiány esetenként veszélyes lehet, de ha a normál kalcium- és D-vitaminszükséglet felett plusz kalciumot és D-vitamint szedtek az anyák, az nem függött össze a későbbi csontritkulás esélyével. Azaz, ha vitamint szedünk, attól még nem leszünk védettek.

A terhesség- és szoptatás körüli csontsűrűség-csökkenés tehát normális és elkerülhetetlen, azt azonban nem pontosan értjük, miért válik ez néha olyan súlyossá, hogy súlyos csontritkulást és következményes töréseket okoz. Lehetséges, hogy egyes nők szervezetében hormonális hatások miatt túlságosan hatékonyan vonódik ki a kalcium az anyai csontból a baba számára, de az is lehet, hogy ezeknél az anyáknál már a terhesség előtt sem voltak teljesen egészségesek a csontok. Nagyobb a dolog esélye, ha már az ember anyukája (azaz a nagymama) is csontritkulásban szenvedett, emiatt a kutatók örökletes okokat is feltételeznek.

A kivizsgálás során általában gerinc MR-vizsgálatot végeznek, mert a csontritkulás miatti törések túlnyomó többsége a csigolyákat érinti. Emellett meg kell vizsgálni vérvétellel az anya kalcium- és D-vitaminszintjeit, valamint a csontépülést szabályozó hormonokat. Szükséges a pajzsmirigyhormon-szint mérése is, mert ez a hormon (illetve hiánya) is hatással van a csontanyagcserére.

Ha a kivizsgálás során kiderül valamilyen kóroki tényező, például pajzsmirigyhormon-hiány, akkor azt kell kezelni. Az esetek többségében ilyet nem találunk, ilyenkor a kezelés általában konzervatív kezelést jelent, a legtöbb esetben ez elég a gyógyuláshoz. A kezelés első lépése természetesen (sajnos) a szoptatás felfüggesztése: amíg tart a szoptatás, addig ugyanis nem kezd el visszaépülni az anya csontjaiba a kalcium. A szoptatás abbahagyásával pár hónap alatt általában magától rendeződik a csontsűrűség, ezalatt D-vitamint és kalciumot szoktak adni, valamint fájdalomcsillapítókat a törések okozta fájdalom csökkentésére.

A konzervatív kezelés talán legnehezebb része a fizikai része: ugyanis nagyon sokat kell pihenni, nem szabad a gerincet túlterhelni (azaz például hordozni), érdemes gyógyfűzőt (korzettet) viselni, és ha az orvos javasolja, gyógytornával erősíteni a hátizmokat. Az újszülött babák anyukái pedig éppenséggel nem erre az életvitelre vannak berendezkedve: a babát emelgetni kell, és arra sem ez a legalkalmasabb élethelyzet, hogy sokat pihenjünk, némi nyugis gyógytornát beiktatva.

A kórképben szenvedő anyák a fájdalom mellett gyakran szenvednek a tehetetlenségtől, hiszen sok segítségre van szükségük a baba ellátásához, és egy csomó mindent nem tehetnek meg, amit amúgy szívesen tennének – nem beszélve a szoptatásról, amiről sokszor szintén nehéz lemondani. Nagyon súlyos esetekben a fentiek mellett a csontépülést serkentő további gyógyszerekre is szükség lehet. A jó hír, hogy a terhességhez és szoptatáshoz kötődő csontritkulás minden esetben átmeneti.

A terhesség alatti fokozott kalcium- és D-vitaminbevitel ugyan a kutatások szerint nem védi ki a betegséget, de azért arra érdemes figyelni, hogy ne alakuljon ki kalcium, sem D-vitaminhiány. Emellett kiemelten fontos, hogy kismamaként, de inkább még hamarabb, már a babatervezés fázisában, sőt, még jobb, ha már gyerekkorunktól kezdve erősítjük mély hátizmainkat, ezek az izmok ugyanis tartják a gerincoszlopot és ezáltal csökkentik annak terhelését. A mély hátizmok erősítésére számos gyógytorna-gyakorlatsor létezik, a pilates és a jóga gyakorlatai között is sok erősíti ezeket az izmokat, és a helyes technikával történő úszás is hatásos.