Nem mindegy, hogy milyen bőrápolókat használunk, és hogyan tisztálkodunk, ha száraz a bőrünk. Legyen a bőrszárazság oka akár külső, akár belső, különleges törődést kíván. Hogy miért? Kisokos az ún. alipikus bőrtípusról.
Sokan szenvednek bőrszárazságban, ami az enyhe zsírhiányosságtól a rendkívül szárazig bármilyen formában jelentkezhet. A száraz bőr gyakrabban fordul elő 10 éves kor alatt és 60 éves kor felett, a köztes időszakban pedig inkább a nőket érintő probléma. Hátterében az áll, hogy a bőr korlátozottan képes csak megtartani a nedvességet, azaz egyre több vizet veszít, hiszen a faggyú- és zsírtermelés csökken. Ez a bőrtípus öregszik a leggyorsabban.
A száraz bőr kialakulásáért külső (exogén) és belső (endogén) tényezők is felelősek lehetnek, előbbinél közrejátszik a minket körülvevő klíma és környezet, a nap okozta bőröregedés, a különféle vegyi hatások (savak, lúgok, oldószerek) és terápiás kezelések, illetve a táplálkozás is. A genetikai hajlam, a hormonális hatások (csökkent pajzsmirigyműködés, fokozott ösztrogén- vagy csökkent androgéntermelés), a biológiai bőröregedés és a különféle betegségek (pl. cukorbetegség) pedig azok az endogén tényezők, amelyek szintén okolhatók a száraz bőrtípus kialakulásáért.
Az enyhén száraztól az atópiásig
Az enyhén száraz bőr jellemzője, hogy a bőr kissé pikkelyesedik, érdes és feszül, amihez gyakran kellemetlen viszketés is társul. Ennek oka, hogy a természetes hidratáló faktorok (aminosavak, urea, epidermális lipidek) alacsonyabb koncentrációban vannak jelen, ami pedig fokozott vízveszteséghez és a bőr kiszáradásához vezet.
Leginkább az idős emberekre jellemző a rendkívül száraz bőr, amivel legtöbben csak a kézfejünkön találkoznak. A bőr ilyen esetben érdes, repedezett és keményedések is "tarkítják" és a pikkelyesedés mellett ez esetben is jellemző a viszketés.
Minden ötödik ember él atópiás, száraz és kivörösödött bőrrel. Ennek hátterében az áll, hogy a zsírsavak metabolizmusa felborul, emiatt pedig a bőr védelmi mechanizmusa sem működik. Az atópiás száraz bőr hajlamossá tesz a neurodermatitisre, ami egy pikkelyesedéssel, a bőr berepedezésével, intenzív viszketésével és kivörösödésével járó állapotot jelent, és többnyire a csecsemőket és kisgyermekeket érinti. A leggyakoribb okai a stressz, a klíma, az évszakváltások, a kémiai hatások és a gyógyszerek.
Hogyan ápoljuk a száraz bőrt?
A tudományos bőrápolás során olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek helyreállítják a száraz bőr kibillent egyensúlyi állapotát és erősítik védőfunkcióit. Az alkalmazott hidratáló faktorok és lipidek helyreállítják a károsodott bőrt, így védenek a betegségek kialakulása ellen. Alipikus, azaz zsírhiányos bőrtípus esetén a napi bőrápoló szereknek így tartalmazniuk kell a bőrhöz kapcsolódó lipideket és ureát is, amelyek puhává, bársonyossá teszik a bőrt.
A tisztálkodást, fürdést is a speciális igényekhez kell igazítani. A száraz arcbőrre és testre más-más készítményeket kell alkalmazni, hiszen ezeket a kozmetikumokat az adott bőrfelület eltérő igényeihez gyártják.
Sokan szenvednek bőrszárazságban, ami az enyhe zsírhiányosságtól a rendkívül szárazig bármilyen formában jelentkezhet. A száraz bőr gyakrabban fordul elő 10 éves kor alatt és 60 éves kor felett, a köztes időszakban pedig inkább a nőket érintő probléma. Hátterében az áll, hogy a bőr korlátozottan képes csak megtartani a nedvességet, azaz egyre több vizet veszít, hiszen a faggyú- és zsírtermelés csökken. Ez a bőrtípus öregszik a leggyorsabban.
A száraz bőr kialakulásáért külső (exogén) és belső (endogén) tényezők is felelősek lehetnek, előbbinél közrejátszik a minket körülvevő klíma és környezet, a nap okozta bőröregedés, a különféle vegyi hatások (savak, lúgok, oldószerek) és terápiás kezelések, illetve a táplálkozás is. A genetikai hajlam, a hormonális hatások (csökkent pajzsmirigyműködés, fokozott ösztrogén- vagy csökkent androgéntermelés), a biológiai bőröregedés és a különféle betegségek (pl. cukorbetegség) pedig azok az endogén tényezők, amelyek szintén okolhatók a száraz bőrtípus kialakulásáért.
Az enyhén száraztól az atópiásig
Az enyhén száraz bőr jellemzője, hogy a bőr kissé pikkelyesedik, érdes és feszül, amihez gyakran kellemetlen viszketés is társul. Ennek oka, hogy a természetes hidratáló faktorok (aminosavak, urea, epidermális lipidek) alacsonyabb koncentrációban vannak jelen, ami pedig fokozott vízveszteséghez és a bőr kiszáradásához vezet.
Leginkább az idős emberekre jellemző a rendkívül száraz bőr, amivel legtöbben csak a kézfejünkön találkoznak. A bőr ilyen esetben érdes, repedezett és keményedések is "tarkítják" és a pikkelyesedés mellett ez esetben is jellemző a viszketés.
Minden ötödik ember él atópiás, száraz és kivörösödött bőrrel. Ennek hátterében az áll, hogy a zsírsavak metabolizmusa felborul, emiatt pedig a bőr védelmi mechanizmusa sem működik. Az atópiás száraz bőr hajlamossá tesz a neurodermatitisre, ami egy pikkelyesedéssel, a bőr berepedezésével, intenzív viszketésével és kivörösödésével járó állapotot jelent, és többnyire a csecsemőket és kisgyermekeket érinti. A leggyakoribb okai a stressz, a klíma, az évszakváltások, a kémiai hatások és a gyógyszerek.
Hogyan ápoljuk a száraz bőrt?
A tudományos bőrápolás során olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek helyreállítják a száraz bőr kibillent egyensúlyi állapotát és erősítik védőfunkcióit. Az alkalmazott hidratáló faktorok és lipidek helyreállítják a károsodott bőrt, így védenek a betegségek kialakulása ellen. Alipikus, azaz zsírhiányos bőrtípus esetén a napi bőrápoló szereknek így tartalmazniuk kell a bőrhöz kapcsolódó lipideket és ureát is, amelyek puhává, bársonyossá teszik a bőrt.
A tisztálkodást, fürdést is a speciális igényekhez kell igazítani. A száraz arcbőrre és testre más-más készítményeket kell alkalmazni, hiszen ezeket a kozmetikumokat az adott bőrfelület eltérő igényeihez gyártják.