A ValóVilág céltudatos játékosa alig 14 éves volt, amikor az orvosok azt mondták neki, minden bizonnyal leukémiás, vagyis egy olyan súlyos betegséggel kell szembenéznie, amit talán le lehet küzdeni, de a halálozások száma igen magas.
Az akkor még tinédzser lány akkoriban sokat betegeskedett.
– Mindig fájt valamim, az egész testemben éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam kiemelni egyetlen tünetet. Számos vizsgálatot elvégeztek rajtam, de hosszú ideig nem találtak semmit – mesélte a Vasárnapi Blikknek Dorka, aki egy hosszabb kivizsgálás után borzalmas hírt kapott.
– Emlékszem, éppen apával mentünk vissza a kórházba, hogy beszéljünk az orvossal. Ők azt mondták, a vizsgálatok alapján nagy a valószínűsége annak, hogy leukémiám van. Borzalmas volt ezt hallani, azonnal az jutott eszembe, hogy ebbe bele fogok halni. Hogy ennyi volt, és itt fog véget érni ez az egész – emlékezett vissza Dorka, aki a legjobb megoldásnak azt látta, ha eltaszít magától mindenkit, és egyedül próbálja meg legyőzni a fájdalmat.
– Rettenetes volt. A barátomat nagyon szerettem, de nem akartam, hogy mellettem legyen, hiszen azt gondoltam, hogy hamarosan úgyis meg fogok halni. Csakis a legrosszabbra tudtam gondolni, már láttam a sírkövemet magam előtt.
Szerencsére alig pár nappal az első diagnózis után kiderült: tévedtek az orvosok, Dorka nem leukémiás.
– Azt mondták: vesehomokom van. Rettentően megkönnyebbültem. Boldog voltam, hogy nem fogok meghalni, legalábbis leukémiában biztosan nem – mosolygott Dorka, akit néha ma is meggyötör a vesehomok. De mi ez ahhoz képest, hogy napokig azt hitte, nem éri meg a felnőttkort sem?!
Forrás: Új Ász
Az akkor még tinédzser lány akkoriban sokat betegeskedett.
– Mindig fájt valamim, az egész testemben éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem tudtam kiemelni egyetlen tünetet. Számos vizsgálatot elvégeztek rajtam, de hosszú ideig nem találtak semmit – mesélte a Vasárnapi Blikknek Dorka, aki egy hosszabb kivizsgálás után borzalmas hírt kapott.
– Emlékszem, éppen apával mentünk vissza a kórházba, hogy beszéljünk az orvossal. Ők azt mondták, a vizsgálatok alapján nagy a valószínűsége annak, hogy leukémiám van. Borzalmas volt ezt hallani, azonnal az jutott eszembe, hogy ebbe bele fogok halni. Hogy ennyi volt, és itt fog véget érni ez az egész – emlékezett vissza Dorka, aki a legjobb megoldásnak azt látta, ha eltaszít magától mindenkit, és egyedül próbálja meg legyőzni a fájdalmat.
– Rettenetes volt. A barátomat nagyon szerettem, de nem akartam, hogy mellettem legyen, hiszen azt gondoltam, hogy hamarosan úgyis meg fogok halni. Csakis a legrosszabbra tudtam gondolni, már láttam a sírkövemet magam előtt.
Szerencsére alig pár nappal az első diagnózis után kiderült: tévedtek az orvosok, Dorka nem leukémiás.
– Azt mondták: vesehomokom van. Rettentően megkönnyebbültem. Boldog voltam, hogy nem fogok meghalni, legalábbis leukémiában biztosan nem – mosolygott Dorka, akit néha ma is meggyötör a vesehomok. De mi ez ahhoz képest, hogy napokig azt hitte, nem éri meg a felnőttkort sem?!
Forrás: Új Ász