Az „összetört szív” nem csak egy metafora. A lelki és testi fájdalomban sok a közös vonás Naomi Eisenberger, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem munkatársa szerint.
Összetört szív
“A visszautasítás nagyon erőteljes hatást gyakorol az emberekre” – mondta Eisenberger. „Ha arra kérjük az embereket, hogy idézzék fel legutóbbi negatív élményeiket, az leggyakrabban valamilyen elutasításról szól. Például, hogy egy csapatba utolsóként választották be, vagy kiközösítették valahonnan.” Ilyenkor azt mondják, hogy belegázoltak a lelkükbe, vagy összetörték a szívüket, de Eisenberg felismerte, hogy ezek nem csak szóvirágok, agyi tevékenységük ugyanis nagyon hasonlított azokéra, akik valamilyen testi szenvedést éltek át - írja a Napidoktor.
A hasonlóság a későbbi kutatások során is megmutatkozott. A testi és lelki fájdalom az agy ugyanazon területein képződik. A testi fájdalomnak két aspektusa van: a fájdalom érzékelése és az érzelmi tartalom, melynek során az egy eldönti, hogy a kellemetlenség milyen mértékű, vagy mennyire zavaró.
Ez utóbbi a közös vonás a lelki fájdalommal, habár néhány kutatás eredménye arra utalt, hogy a társas visszautasítás miatti rossz érzés is ugyanazon agyi területen keletkezik, mely a fájdalom érzékeléséért felelős. Akik rosszabbul viselik a testi szenvedést, azoknak a lelke is érzékenyebb. Erőteljesebben érzékelik az elutasítást. Más kutatás arról is beszámolt, hogy azok a résztvevők, akik három hétig fájdalomcsillapítót szedtek, kevesebbszer bántódtak meg, mint azok, akik placebot kaptak. Ezen még Eisenberger is meglepődött.
„Logikusan következik mindebből, hogy a két fájdalom egybefonódik, de még így is nehéz elképzelni. A fájdalomcsillapítót fizikai fájdalmakra szedjük, ezért a lelki fájdalmak esetében nem lenne szabad hatniuk” – vélte a kutatónő. Eisenberger mégsem javasolja, hogy bárki gyógyszerrel acélozza meg a szívét. A társas elutasítás érzése nem hiábavaló, megvan a maga értéke és funkciója. „Szerintem az ilyesmi okkal történik, így maradunk kapcsolatban másokkal. Ha folyamatosan elnyomnánk a kellemetlen érzést, nem tennénk-e még több olyan dolgot, ami miatt kiutálnak minket?” – tette hozzá.
Néhány esetben azonban ez a megterhelés túl sok lehet, így a jövőben meg kell vizsgálni, szükséges lehet-e ilyen esetekben mégis a gyógyszeres terápia. A kutatás során értékelték a visszautasított emberek sértődöttségét. „A testi fájdalmat a társas elé helyezzük. Mindenki készséggel megérti, hogy egy beteg vagy sérült testrész fáj, megbénít, de nem értik meg ennyire a lelki szenvedést. A kutatásunk arra utal, hogy valós alapja van a visszautasítás miatt érzett fájdalomnak” – foglalta össze Eisenberger.