Megdöbbentő tények a férfiakról és a depresszióról

Sokan azt hiszik, a depresszió a nők betegsége. A férfiak, amiért hallgatnak róla, még nem élveznek védettséget!

Talán nem gondoltad volna, de a depresszió jelei mások a férfiaknál, mint a nőknél. Általában elmondható, hogy az erősebb nem képviselői nem követik úgy a saját egészségüket, ha pedig bármilyen egészségügyi problémával szembesülnek, később fordulnak orvoshoz, mint a nők. A férfiak kevésbé figyelnek a depresszió jeleire is, ráadásul jobban titkolni is tudják őket családjuk, barátaik, munkatársaik elől. Gyakran fel sem ismerik pszichés betegségüket, mert úgy vélik, a depresszió csak a nőket, illetve a gyengéket érintheti.

– Valahol legbelül tudtam, hogy depresszióval küzdök, de nem nagyon vettem róla tudomást. Az az igazság, hogy még magamnak sem akartam beismerni a betegség tényét, nem hogy a feleségemnek. Az pedig szóba sem jöhetett, hogy a barátaimnak panaszkodjam, valószínűleg csak legyintettek volna, esetleg még nevetségessé is válok. Legalábbis ezt gondoltam, mikor megfordult a fejemben a gondolat, hogy tényleg beteg lehetek – mesélte Péter, aki akkor vált depresszióssá, amikor felmondta a vállalkozását, és hirtelen "túlságosan sok" szabadideje lett. – Most már másként látom a helyzetet. Ez egy olyan betegség, aminek leküzdéséhez segítségre van szükség. Mint mondjuk egy csonttörés. Kinek jutna eszébe szégyellni, ha eltörik a lába? Ma már sajnálom, hogy hónapokat vesztettem az életemből azzal, hogy titkolóztam, sőt, ellentmondtam, mikor a feleségem javasolt nekem egy szakembert.

Van különbség?

Bár a depresszió mindkét nemnél előfordul, a férfiak inkább a fizikai tüneteket veszik észre. Fáradtságra, kimerültségre, alvászavarra, izomfeszültségre panaszkodnak, illetve étvágytalanságra vagy állandó fejfájásra.

A nemek közötti legfőbb különbség, hogy a férfiaknál nem jelennek meg a lelki tünetek. Ez azért lehetséges, mert a férfiakról az a közfelfogás, hogy nem tudják kimutatni érzéseiket, nem szívesen nyílnak meg mások előtt. Ritka, hogy egy férfi sír vagy szomorú, ez inkább a nőkre jellemző.

– A férjem bezárkózott, nem beszélget velem, sőt azt hiszem, senkivel sem. Nem mondja, ha rossz a kedve, egyszerűen onnan tudom, hogy nem lehet hozzá szólni – mondja Éva, aki nem tudja, mit tehetne férje depressziója ellen. – Meggyőződésem, hogy depressziós, amit gyermekeink is belátnak, de egész egyszerűen nem tudjuk rávenni, hogy kezeltesse magát. Szerinte nincs semmi baja. Attól félek, rámegy az egészsége, és már késő lesz, mire észbe kap.

Vannak a depressziónak olyan jelei is, amelyekről sokan nem gondolnák, hogy depresszió állhat a háttérben, például a túlzott alkohol- vagy drogfogyasztás, a dühkitörések, a szerencsejáték vagy egyéb szenvedélybetegségek megjelenése, az extrém sportok űzése, esetleg a kockázatos szexuális viselkedés. Ezeket nehéz depresszióként azonosítani.

Honnan tudhatod, hogy depressziós vagy?

Tesztünk segíthet az öndiagnózisban: ha az alábbi kérdések közül 4-5-re igennel válaszolsz, érdemes szakemberhez fordulnod.

Szomorúnak érzed-e magad? Örömtelen az életed?
  
Érdeklődésed változott a külvilág iránt?
  
Kevésbé vagy-e kezdeményező, mint korábban?
  
Kimerültnek, döntésképtelennek érzed-e magad?
  
Érzel-e idegességet, belső feszültséget, szorongást?
  
Változott-e az alvásod – csökkent vagy növekedett az alvásidőd?
  
Vannak-e fájdalmaid, érzel-e nyomást a mellkasodon?
 
Változott-e – csökkent vagy fokozódott – az étvágyad és a testsúlyod az utóbbi időben?
  
Vannak-e nehézségeid a szexuális életben?
 
Hajlamos vagy-e – indokolatlanul – vádolni magad?
  
Úgy érzed-e, hogy az életed értelmetlenné vált?
  
Említett panaszaid csökkennek, enyhülnek-e délutánra vagy estére?
  
Voltak-e régebben is hasonló jellegű panaszaid – esetleg adott évszakhoz kötötten?
  
Volt-e felhangolt, túlzottan vidám, aktív időszakod régebben?
  
Volt-e depressziós vagy más pszichiátriai beteg a rokonaid – testvéreid, szüleid, nagyszüleid – között?