Szeptemberben lesz nyolc éve, hogy elhunyt a legendás színész, Bujtor István. Felesége évekig pszichológushoz járt, hogy feldolgozza férje elvesztését, mára azonban sikerült talpra állnia, és új kihívást, feladatot is talált: őrzi, ápolja a színész emlékét.
Özvegye Balatonfüreden, a napokban rendezett Bujtor István Vitorlás Emlékverseny megnyitója után mesélt a Lokálnak a nyolc évvel ezelőtti rettenetes hónapokról, és arról, hogyan sikerült talpra állnia.
– A férjem 56 napig feküdt kómában a veszprémi kórházban, ezalatt senkivel nem beszéltem. Amikor István meghalt, a legjobb barátját, Kern Andrást hívtam fel. Őt is letaglózta a szomorú hír. Hiszen sokat javult István állapota, ezért vitte fel a mentő Veszprémből a budapesti kórházba. Két nap múlva István új orvosa hívott, hogy menjek be az irodájába. Éreztem, hogy nagyon nagy a baj. Sajnos igazam lett.
Amikor István elment, örökre lezártam a közös, tihanyi életünket. A Balaton is csak fájó emléket ébresztett bennem, ezért eladtam a nyaralónkat, azóta még a környékén sem jártam. Egy hónapja Bujtor István-emlékestet szerveztünk a Tihanyi Szabadtéri Színházban. A hajóácstól a pincérig, Huszti Pétertől, Eperjes Karcsin, Piros Ildikón, Reviczky Gáboron, Bodrogi Gyulán, Frenreisz Kareszon át Kern Andrásig mindenki ott volt, aki valaha találkozott vele és kedvelte őt. Még a mára családapává vált, egykori kisgyerekek is megjelentek, akik a filmjeiben szerepeltek.
Jólesik látni, hogy a füredi kikötőben az Istvánról készült szobor ölében gyerekek csücsülnek vagy a férjem filmjein felnőtt generációk fotózzák magukat. Most már könnyebb, hogy feladatom, célom van: megőrizni, ápolni az emlékét. Számomra tündérmese volt a vele együtt töltött harminc év. Sikerült elengednem őt, de itt él tovább a szavaimban, a gondolataimban, minden mozdulatomban – mondta a Lokálnak Bujtor Judit.