Zene, koncertek, betegség - ez teki ki mostanában Benkő László életét. A Best magazin újságírójának kérdésére, hogy hogy van, kétféleképpen tud felelni:
„Ha röviden akarok válaszolni, akkor jól, ha hosszabban, akkor nem jól. Jól, mert egy háromórás koncert után teljesen feldobva jöttem le a színapdról, nem jól, mert folyamatosan járok kemoterápiás kezelésekre, aminek természetesen vannak utóhatásai. Nem részletezem, hogy mik ezek, de talán sokat elárul, ha azt mondom, még az ellenségeimnek sem kívánom...
Nem félek a haláltól! nagyon remélem, leküzdöm ezt a nyavalyás kórt, és legalább 10 évig még élvezhetem még az életet… Sokkal érzékenyebb lettem, sokszor elsírom magam még koncert közben is. Amikor például a Ballada a fegyverkovács fiáról című dalt játsszuk, potyognak a könnyeim . De nem csak én változtam, hanem a barátok, ismerősök is. Életemben annyi szeretetet, figyelmet, gondoskodást nem kaptam, mint az elmúlt hónapokban. Mindig elérzékenyülök ettől.
A legnehezebb az egészben, látni a feleségem és a gyerekeim szemében a félelmet, az aggódást, mi lesz velem. De le a kalappal előttük, mert megbeszélték, bármennyire is féltenek, miután tudják, a zenélés az életem, hagyják, hogy dolgozzak, és nem akarják, hogy betegesdit játsszak. Soha nem mondják, hogy maradjak otthon, pihenjek, koncentráljak."