Az élet első 1000 napjának, azaz a várandósság ideje alatt az anyaméh védelmében eltelő időnek és az első két életévnek a körülményei, hosszú távon lehetnek hatással a csecsemők későbbi egészséges növekedésére és a kora gyermekkori fejlődésre, sőt a felnőttkori egészségi állapotra.
Ennek ismeretében a táplálás kiemelt jelentőséggel kezelendő már a magzati élet kezdetétől.
A legújabb tudományos ismeretek beépülése a felnövekvő egészséges nemzedék tudatába:
- az első ezer nap időszakának, a benne zajló élettani mechanizmusok jobb megértésével,
- az élelmezési iparban a táplálkozás korszerű koncepciójának kifejlesztésével és elfogadásával, valamint
- az egészségügyi ellátók megfelelő felkészítésével,
együttesen segítheti megvalósítani az egészséget megőrző, a betegségeket megelőző táplálkozást.
A várandósság alatti anyai testtömeg jelentősége
Egyre gyakoribb probléma a várandósság alatti elhízás. Becslések szerint a nők mintegy 50 %-a a várandósság korai szakaszában túlsúlyos, vagy elhízott, ami növeli a várandósság vagy a magzati élet kedvezőtlen kimenetelének kockázatát. Az anya részéről ez az állapot a gyakoribb preeclampsia (terhességi magasvérnyomás és fokozatos terhességi mérgezés), a gesztációs diabetes (terhességi cukorbetegség), a 2-es típusú cukorbetegség és a műtétes szülés befejezés (császármetszés, eszközös szülés), a gyakoribb vérzés, a vénás thromboembolia és a túlsúly szülés utáni megmaradása miatt jelent veszélyt. A magzat részéről a macrosomia (az újszülött születési testtömege 4000 g felett van), a vállak megszületésének nehézsége, szülési sérülések lehetnek fenyegető problémák - írja a Napidoktor.
Sajnos azonban a magzati szövődmények nem korlátozódnak a várandósság idejére. A későbbi gyermekkori elhízás kockázata már a születéskor előre jelezhető.
A magzati és a születés utáni élet táplálkozása
A tudományos figyelem eddig a méhen belüli alultápláltság és a csökkent születési testtömeg káros hatásaira irányult. Azonban az elhízás járványszerű terjedésével egyre inkább a várandósság és a szoptatás alatt bekövetkező anyai túltáplálkozásnak az utód hosszú távú egészségi állapotára kifejtett hatására tevődik át a hangsúly. A kora csecsemőkori élet környezetének jelentősége is egyre jobban felértékelődik, hiszen a korai gyors súlygyarapodáshoz későbbi elhízás társul, a méhen belüli gyarapodástól függetlenül.
A szoptatás hosszú távú hatásai
A szoptatás az anya és a gyermek egészségére is fejthet ki jótékony hatást. A szoptatás védő hatásait illetően a tanulmányok több területet vesznek górcső alá.
- a gyulladások és fertőzések hatása: az emberi anyatejben található bioaktív anyagok, immunanyagok védelmet nyújtanak, elősegítik az immunrendszer fejlődését, megkönnyítik az immuntolerancia és a megfelelő gyulladásos válasz kialakulását. A szoptatás jelentősen csökkenti a hasmenéses vagy alsó légúti fertőzések miatti kórházi felvétel kockázatát, de a hatás fokozatosan csökken a szoptatás abbahagyása után.
- allergia: vitatott a szoptatás és az allergiás betegségek kockázata közt fennálló kapcsolat kérdése. Nincs elég adat ahhoz, hogy az ételallergiák kivédésére nézve végleges következtetést lehetne levonni.
- kognitív fejlődés: egy áttekintő tanulmány szerint a szoptatás és a későbbi életkor IQ-ja között pozitív korreláció van. Érdekes tény, hogy a 6-12 hónapos koruk között a „csecsemőtáplálási irányelvek” szerint táplált gyermeknél, akik több gyümölcsöt, főzeléket és otthon készült ételt fogyasztottak, a teljes és a verbális IQ-t magasabbnak, valamint az emlékezőképességet jobbnak találták.
- túlsúlyosság és elhízás: bizonyos szakmai állásfoglalás szerint a felnőttkorban bekövetkező túlsúlyosság kockázata a csecsemőkorban kapott szoptatás tartamának minden további hónappal való megnyúlásával 4-4%-kal csökkenthető. Azonban óvatos értelmezésre van szükség ebben az esetben is, a figyelembe nem vett, az eredményt befolyásoló zavaró körülmények fennállásának lehetősége miatt.
- hyperlipidaemia és 2-es típusú diabetes mellitus: a női tejnek magas a koleszterintartalma, ami a májban termelődő egyik anyagot lefelé szabályozza és csökkenti a koleszterin szintézist, azonban a szoptatásnak hosszú távú programozó hatása nincs a vérlipidekre. A 2-es típusú diabetes mellitus valószínűleg már a korai életkorban programozódik, az egyének korától függően más-más a hatás. A védő hatás különösen serdülő korban nyilvánvaló.