A laikusok által polipként emlegetett elváltozás meglehetősen sok szervünk működésében okozhat zavart.
Ezek a szövetszaporulatok mindkét nemnél előfordulhatnak az emésztőrendszerben (gyomor, belek stb.), a légutakban (orrban, a melléküregekben), a nőknél azonban leggyakrabban a húgycsőben, illetve a reprodukciós nemi szervekben alakulnak ki.
Zavaró kitüremkedés
A húgycsőpolip valójában ártalmatlan jelenség, gyakran tünetmentes, ám ha a növedék mérete már néhány centiméternyire terjed, akkor pecsételő vérzést, vizeléskor vagy ülő testhelyzetben kellemetlen, „idegentest” érzést okoz. Ilyenkor indokolt orvoshoz fordulni, és a diagnózis alapján sor kerül a szövetszaporulat műtéti eltávolítására. Az általában urológus által, intravénás érzéstelenítésben végzett egynapos sebészeti beavatkozás után a beteg 6 óra múlva hazamehet.
Ez is tumor, de – általában – jóindulatú!
A női belső nemi szervekben kialakuló kisebb méretű szöveti elváltozásra – amely az esetek többségében szintén nem mutat tüneteket – többnyire valamilyen rutin nőgyógyászati vizsgálat nyomán derül fény. Amennyiben a méhüregben vagy a méhszáj nyálkahártyáján alakul ki a szövettúltermelődés, ami aztán már kitölti a méhüreget, vagy akár a külső méhszájon is megjelenik, markáns tüneteket produkál. A megnövekedett polip méhösszehúzódásokat, görcsös alhasi fájdalmakat okozhat.
A méhnyakcsatorna külső nyílásában lévő szövetnövedék nyákos folyást, illetve közösülés utáni kontaktvérzést, havi menstruációs ciklustól függetlenül jelentkező spontán vérzést, illetve a pre- és posztmensturális időszakban is bő vérzést idézhet elő.
A méhszájpolipot a nőgyógyász áttapintással, illetve kolposzkópos eljárással gyakran felismeri, ám a pontos diagnózis felállítása érdekében sor kerülhet a műszeres vizsgálatra, hüvelyi ultrahangra is.
Kor- és helyfüggő tünetek
Míg a méhnyálkahártya szöveti túltengése leggyakrabban a menopauza (utolsó menstruáció) körüli időszakban és a posztmenopauzában fordul elő, addig a méhnyakpolipok a fogamzóképes korú nőknél alakulnak ki, és akár meddőséget is okozhatnak.
A pontos diagnózis ismeretében indokolt a képződmény eltávolítása egy kisebb nőgyógyászati műtéttel.
Bár a szövetszaporulat nem rosszindulatú, a páciensek többsége gyakran attól ijed meg, amikor megtudja, hogy az eltávolított polipból kimetszett mintát az orvos szövettani vizsgálatra küldi tovább. Ez a célzott vizsgálat azonban önmagában még nem jelent rákos fenyegetettséget, viszont ma már kötelező a szövettani diagnózis, hiszen csak ennek segítségével tisztázható megnyugtatóan a túlburjánzás okozta elváltozás jellege, illetve kiterjedése.
Ez a megoldás egyébként a kiújulás megelőzésében is hatékony.
Bár a női szervek nyálkahártyáin keletkezett szövetburjánzások az esetek többségében nem rosszindulatúak, elhanyagolt állapotban azzá válhatnak.
A belső nemi szervi polipok – akárcsak a más testüregi nyálkahártyán keletkezett szövetburjánzások – kiváltó okát eddig nem sikerült feltárniuk az orvosoknak. Létrejöttükben azonban szerepe lehet az örökletes hajlamnak, de valamilyen irritáló külső hatásnak, valamint a gyakran visszatérő gyulladásoknak is.
Forrás: Ötvenentúl.hu
Zavaró kitüremkedés
A húgycsőpolip valójában ártalmatlan jelenség, gyakran tünetmentes, ám ha a növedék mérete már néhány centiméternyire terjed, akkor pecsételő vérzést, vizeléskor vagy ülő testhelyzetben kellemetlen, „idegentest” érzést okoz. Ilyenkor indokolt orvoshoz fordulni, és a diagnózis alapján sor kerül a szövetszaporulat műtéti eltávolítására. Az általában urológus által, intravénás érzéstelenítésben végzett egynapos sebészeti beavatkozás után a beteg 6 óra múlva hazamehet.
Ez is tumor, de – általában – jóindulatú!
A női belső nemi szervekben kialakuló kisebb méretű szöveti elváltozásra – amely az esetek többségében szintén nem mutat tüneteket – többnyire valamilyen rutin nőgyógyászati vizsgálat nyomán derül fény. Amennyiben a méhüregben vagy a méhszáj nyálkahártyáján alakul ki a szövettúltermelődés, ami aztán már kitölti a méhüreget, vagy akár a külső méhszájon is megjelenik, markáns tüneteket produkál. A megnövekedett polip méhösszehúzódásokat, görcsös alhasi fájdalmakat okozhat.
A méhnyakcsatorna külső nyílásában lévő szövetnövedék nyákos folyást, illetve közösülés utáni kontaktvérzést, havi menstruációs ciklustól függetlenül jelentkező spontán vérzést, illetve a pre- és posztmensturális időszakban is bő vérzést idézhet elő.
A méhszájpolipot a nőgyógyász áttapintással, illetve kolposzkópos eljárással gyakran felismeri, ám a pontos diagnózis felállítása érdekében sor kerülhet a műszeres vizsgálatra, hüvelyi ultrahangra is.
Kor- és helyfüggő tünetek
Míg a méhnyálkahártya szöveti túltengése leggyakrabban a menopauza (utolsó menstruáció) körüli időszakban és a posztmenopauzában fordul elő, addig a méhnyakpolipok a fogamzóképes korú nőknél alakulnak ki, és akár meddőséget is okozhatnak.
A pontos diagnózis ismeretében indokolt a képződmény eltávolítása egy kisebb nőgyógyászati műtéttel.
Bár a szövetszaporulat nem rosszindulatú, a páciensek többsége gyakran attól ijed meg, amikor megtudja, hogy az eltávolított polipból kimetszett mintát az orvos szövettani vizsgálatra küldi tovább. Ez a célzott vizsgálat azonban önmagában még nem jelent rákos fenyegetettséget, viszont ma már kötelező a szövettani diagnózis, hiszen csak ennek segítségével tisztázható megnyugtatóan a túlburjánzás okozta elváltozás jellege, illetve kiterjedése.
Ez a megoldás egyébként a kiújulás megelőzésében is hatékony.
Bár a női szervek nyálkahártyáin keletkezett szövetburjánzások az esetek többségében nem rosszindulatúak, elhanyagolt állapotban azzá válhatnak.
A belső nemi szervi polipok – akárcsak a más testüregi nyálkahártyán keletkezett szövetburjánzások – kiváltó okát eddig nem sikerült feltárniuk az orvosoknak. Létrejöttükben azonban szerepe lehet az örökletes hajlamnak, de valamilyen irritáló külső hatásnak, valamint a gyakran visszatérő gyulladásoknak is.
Forrás: Ötvenentúl.hu