A húsipari által használt a nitrit és a nitrát, mely szükséges rossz. Mire használják őket és miért nem lehet leváltani?
Az élelmiszeripari adalékanyagok kérdéskörének gyenge pontja a legtöbb esetben az, hogy egyes kutatók szerint ártalmas, tehát betiltandó, más – hasonlóan elismert – laboratóriumok szakemberei szerint azonban teljesen ártalmatlan. Ebből adódóan általában nincs egyértelmű, mindenki számára elfogadható álláspont egy-egy vegyület esetében. A korábban tárgyalt szorbinsav kivételt képezett, mivel az egybehangzó vélemények szerint: ártalmatlan. A nitrátok és nitritek szintén kivételek, a szakmai berkek véleménye azonban éppen az ellenkezője: bizonyítottan ártalmasak. Ma már nem titok, hogy a nitritek (E 249-250) a gyomorban és a tápcsatorna további részeiben nitrózaminná alakul, amely a bizonyítottan rákkeltő anyagok csoportjába tartozik. Az kísérletek során DNS-károsodásokat (mutagén hatás) és allergiás tüneteket is regisztráltak.15 A nitrátokból (E 251-252) a szervezetben nitritek képződnek, így az előbb leírt hátrányos folyamat a gyomorba jutó nitrátok esetén is lejátszódik. (A nitrózamin-képződési folyamatot a C-vitamin gátolja)…
A szakirodalmak szerint a nitrit viszonylag erősen mérgező anyag, embernél a halálos adag 2-6 g testtömegtől függően. A vérben – methemoglobinhoz kötődve – megakadályozza az oxigénfelvételt, és cianózist („kékbetegséget”) idéz elő. Ilyen esetek már nemegyszer előfordultak; többek között egy 48 éves férfi esetében az Egyesült Államokban. Ez esetben egy nitrittel túladagolt kolbászféle okozta a megbetegedést, amelyből ráadásul a férfi többször is evett a nap folyamán.
A nitrit használata az állati tápok gyártása során is elterjedt. Norvégiában figyelték meg, hogy bizonyos halhúsból készített tápok etetése után a kérődző állatok szervezetében nem kívánatos folyamatok indultak el, amelyek általában a máj működésében okoztak zavart. A vizsgálatok nitrit jelenlétét mutatták ki a hallisztben, így a szakemberek külön etetési vizsgálatot kezdtek e vegyülettel. A szakemberek „ráérzése” sajnos jónak bizonyult: juhokban az előzőhöz hasonló májzavarokat észleletek nitrit tartalmú tápok etetésekor.
Mindezek hátterén adódik tehát a kérdés: miért engedélyezik a kálium-nitrit (E 249), a nátrium-nitrit (E 250) a nátrium-nitrát (E 251) és a kálium-nitrát (E 252) élelmiszer-adalékként való felhasználását, ha a toxikológusok már állást foglaltak a károsító hatást illetően?